FALUTÖRTÉNET  FALU ADATOK  FÓRUM  FOTÓ ALBUM EGYÉB facebook   Magyarul   English  
         Falutörténet  

|

Röviden |

Legendák ködébe veszõ kezdetei

|

A ravai Unitárius egyház története

|

 

Az egyház keletkezése és fejlődése


    Mikor keletkezett a jelenben szépen virágzó ravai eklézsia, biztosan meghatározni nem lehet. Azonban, hogy a XVI. század végén már valószínűleg - a XVII. század elején pedig biztosan voltak itt unitáriusok, következtetni lehet abból, hogy ez időben a szomszédos községekben, mint Bordos, Csöb, Szent-Demeter, Solymos,  Erdőszentgyörgy, virágzó gyülekezeteink voltak. Számuk, habár lassanként, Ravában is szaporodott, s alkottak egy kis filiát 1630 körül. Írott adatunk igaz nincs erről; de bizonyítja úrasztali edényeink közt levő azon ezüst pohár, melyet 1633-ban a később püspökké választott Beke Dániel bordosi pap készíttetett (1). Ravai filiája lehetett az akkor hatalmas bordosi eklézsiának. S lehet, hogy éppen ebben az időben alapítják a megszaporodott, de még mindig kevés számú unitáriusok; amit valószínűleg befolyásolt Beke Dániel is, kitől mint ilyen kaphatta fennemlített poharát ajándékul. Maga a község is, mely ez időben katolikus vallást követ, szintén nem lehetett népes, miután az 1801-ben tartott Generalis Visitatio jegyzőkönyve szerint, a midőn már egy pár lélek kivételével egészen unitárius, a lélekszám csak 360.

Alig alakul meg a kisded filia, szomorú napok következtek reá. S hogy az unitarizmus ellen ez időben indított, bátran mondhatjuk, irtó üldözésnek, mint gyenge csemete a zúgó viharnak, mielőtt megerősödhetett volna, nem esett áldozatul, azt főként állhatatosságuk mellett a sors kiváló szerencséjének s Isten különös gondviselésének köszönhette. A református atyafiak által indított s vakmerő erőszakkal folytatott akciók; a szombatosok üldözése, főleg a környéken(2) , bizonyára sok keserűséget okoztak nekik. De a legtöbb méltatlanságot mégis magában a községben, katolikus vallást követő, úgy szólva saját atyafijaiktól szenvedték, kiknek gyűlölete az unitárius ok iránt, embertelen érzetre valló határozatokban és cselekedetekben nyilvánult. Minő méltatlanságokat szenvedhettek szegények, leginkább bizonyítja azon gyűlölet, hogy halottjaikat a község határán még eltemetni sem engedték, hanem a több mint egy óra távolságra fekvő Bordosra kellett vinniük. (3) De miként a borút derű váltja fel, s a szomorúság után értékesebb az öröm, úgy itt is a keserű méltatlanságok elszenvedése előmenetelek forrásává lett az unitáriusoknak. Ugyanis halottjaikat a falun alól levő patakon nagyobb esőzések alkalmával egy keskeny pallón kellett átvinni Bordosra menőleg. Egy ilyen alkalommal a koporsóvivők egyensúlyt veszítve, beejtik a koporsót a patakba. Ez eset fájdalmas megbotránkozást okoz a gyászmenetben résztvevőkre; de elleniekre is mélyen hathatott, mert temetkező helyet adnak Ravában, mielőtt a külső hatósághoz benyújtott folyamodványra válasz érkezett volna. Lehet, hogy e szomorú eset megrázó hatása közelebb hozza őket egymáshoz, mert az unitáriusok száma szaporodik, tért kezdenek foglalni s rövid idő alatt a nagy rész unitáriussá válik. 

Hozzájárulhatott e hirtelen változáshoz azon körülmény is, hogy a községben ez idő szerint egy "igen erőszakos természetű, mértéktelen, hitvány erkölcstelen életet folytató barát volt a pap", kinek cselekedetei mély megbotránkozást keltenek s hívei tömegesen hagyják oda régi vallásukat. A hívekkel együtt a templom s ehhez tartozó jószágok is az unitáriusok birtokába kerülnek. (4) A pap pedig, noha egykét hallgatója megmarad, kénytelen elköltözni s vele a katolicizmus ereje és uralma is végképp megszűnik Ravában. (5)

A katolikusok tesznek ugyan egy próbát a templom és Rava visszahódítására. A szájhagyomány szerint a közelben fekvő Szt.-Demeter községből teljes processioval jőnek Rava megtérítésére. Áhítatos éneklés mellett vonulnak be Ravába, s a tömeget vezető, de magyarul jól nem tudó papok utca hosszat nagy hangon kiáltozzák: "Tírj meg! Tírj meg Ruhafalva!" Az unitáriusok előre értesültek szándékukról s intézkedéseket is tettek fogadásukra. A pap, presbiterek s más hívekkel a cinteremben összegyűlve várta. Megérkezvén a processio, megállapodott a templom előtt, s az igaz hithez visszatérésre intő beszédet tartva, hirtelen bedobják keresztjüket a cinterembe, nagy ujjongással kiáltván: "Miénk - miénk a templom!" Azonban a kereszt le sem eshetett a földre, a pap még a levegőben kifogta, s nagy erővel dobja ki közéjük nem valami épületes mondások kíséretében. Ezzel a szóbeli összetűzés megkezdődik; de nem sokáig tart, mert a szülők által előre megtanított legénység, a templom előtt keresztező utcán két nagy csorda marhát teljes erővel a processionak hajt s erre kereszttel, füstölővel, papokkal együtt elmenekülnek s többé nem tesznek kísérletet Rava megtérítésére. (6) Az eklézsia pedig békésen fejlődni kezd, gyarapodva népességben és vagyonban úgy, hogy ma egyike legvirágzóbb tiszta unitárius eklézsiáinknak.

Mikor szakad el Bordostól a ravai filia, nem tudható. De hogy már 1600 vége felé önálló eklézsia, bizonyítja az, hogy 1693-ban a Generalis Visitatio felkeresi s ekkor már papja is van. S így lehet, hogy még előbb, de 1693-ban bizonyosan önálló eklézsia.

vissza a menühöz

következő>>