FALUTÖRTÉNET  FALU ADATOK  FÓRUM  FOTÓ ALBUM EGYÉB facebook   Magyarul   English  
         Falutörténet  

|

Röviden |

Legendák ködébe veszõ kezdetei

|

A ravai Unitárius egyház története

|

 

A belső emberek jövedelme

  1782-ig csak papi állomás volt rendszeresítve, s a jegyzőkönyvek szerint minden, szalmás gabonát fizető, egész bért adó gazdától kapott 3 kalangya búzát s ugyanannyi zabot; harangozó kéve címen 5 kéve búzát. Az úgynevezett vékások törökbúzával fizettek, Minden marhát tartó gazda egy szekér fát vitt Keresztelésért, ha fiúgyermek volt, egy kakas, ha leány, egy tyúk volt díja. Ezen kívül canonica portió haszna.
A mesteri állomás felállításával a papság bevétele kevesedik. Ugyanis átad a mesternek az általa bevett gabonából 20 kalongya búzát, ugyanannyi zabot s a vékások egy harmadát; a fa illetményből 5 szekérrel. Ezen kívül harangozó kéve címen kap a mester 5 kéve búzát; a can. portió hasznát; minden iskolás gyermek után egy fél napi szántást; s az erdőben kiszáradt fák égethetési jogát.
Az 1801-ben tartott püspöki vizsgálat felvétele szerint a papi jövedelem: 164 kalongya búza, ugyanannyi zab; a törökbúza nincs kitéve véka számmal; 60 szekér fa, a canonica portió haszna, nyári tanításért minden ifjú egy napszám; keresztelésért egy tyúk vagy kakas. A mesteri jövedelem: 35 kalongya búza, 20 kalongya zab; a törökbúza bér egy harmada; 5 szekér fa; canonica portió haszna; tanításért minden gyermek után egy fél napi szántás.

1806-ban mester változás van s akkori pap Koncz Márton átlátja, hogy a mesteri jövedelmet emelni kell, annyira csekély. Ez okból összehívja a presbyteriumot s Pálffy József dulló előtt oly egyezségre lépnek, hogy: a papnak eddig fizetett 3 kalongya búza és 3 kalongya zab helyett, ezentúl csak 21/2 kalongyát fizetnek, az 1/2 kalongyát a mesternek adják. A fa illetményből a pap átad 20 szekérrel. Egyebekben marad a régi gyakorlat. De mivel e változtatás által a papság veszít jövedelméből, kárpótlásul átadnak a mesteri canonica porcióból két drb. földet a papság használatára. Ez egyezményt aláírják a presbyterek, a dulló hitelesíti, a Főconsistorium pedig megerősíti.(33)
1832-ben papváltozás van s az eklézsia kérelmet nyújt be a Consistoriumhoz, hogy a papibér 2 és 1/2 kalangyás szalmás gabona bevételéből engedje meg a 1/2 kalangya elvételét, a mesteri jövedelem szaporítás ára. De a Consistorium megtagadja az engedélyt s utasítja az eklézsiát, hogyha másként nem szaporíthatja mestere jövedelmét, adjon át az eklézsia használatában levő földekből.(34) És ekkor így is tesznek.
Ez állapot van az 1839-ben tartott püspöki vizsgálat alkalmával is, melynek felvétele szerint 1830-ban (35) a papi jövedelem: 180 kalongya búza, ugyanannyi zab; törökbúza nincs kitéve véka szerint; minden marhát tartó gazdától egy szekér fa, melyből 20 szekérrel ad a mesternek; a can. porció haszna, keresztelésért egy kakas vagy tyúk; esketésért 40 kr; nyári tanításért minden ifjútól egy napszám. A mesteri jövedelem: 52 kalongya búza, 37 kalongya zab; a törökbúza bér egy harmada; 20 szekér fa; a canonica portió haszna; minden gyermek tanításáért egy fél napi szántás. E jövedelem, annyi változással, hogy koronként egy-egy drb. földet engednek át belső emberek használatára, így tart 1887-ig.

1887-ben Árkosi Dénes nyugalomba vonul. Papváltozás lesz, s ezzel együtt a belső emberek jövedelmének nagymérvű változtatása is. Az eklézsia most nem kérelmek, mint 1832-ben tette, hanem az egyházi felsőbbség híre és tudta nélkül oly változtatásokat tesz, aminek megtörténni nem lett volna szabad. Meghatározza, hogy a papnak eddig fizetett 2 1/2 szalmás bér helyett, ezután 2 kalangyát fizessenek s a fél kalangyát fordítsák a mesteri jövedelem szaporítására, elenyésztetvén az úgynevezett harangozó kévét.
Ez ennyire menthető lenne kepe-egyenlősítés címen, ha a felsőbbség tudtával történt volna. Azonban ekkor a vékával fizetők is előálltak, azt mondván: "ha ti kevesebbet fizettek a papnak, mint eddig, úgy talál, hogy mi is kevesebbet fizessünk." És az eklézsia papválasztási elnök előtt, miután a fungens mester az ő részét illetőleg tiltakozott, meghatározza, hogy a vékások is, kik eddig egész bért adtak törökbúzából, ezen túl egy vékával kevesebbet adjanak a papnak, s fokozatosan. És így az eklézsia egyenlősítette a kepét, de a canonica portiót nem; csökkentette a papság bevételét, de kárpótlást adni nem kívánt; könnyíteni kívánt tagjain, de csakis a papság rovására.
Amikor e sorok írója elfoglalta állomását, e változtatást nem ismerte, csak hónapok multával jutott tudomására. Azonnal kijelentette a presbyterium és eklézsia jogtalan eljárását; megtette jelentését úgy az akkori espres, néhai Kovács Mihályhoz, mint az esperesi hivatal útján, az egyházi felsőbbséghez. A válasz le is jött, mely szerint az eklézsia: a régi szokás szerint javadalmazza belső embereit, s ha valami változtatást kíván tenni, csak felsőbb engedéllyel teheti.(36) De e rendelet csak kiáltó szó maradt a pusztában. S így a papság jövedelme jogtalanul megcsonkíttatott: 43 kal. búza, 43 kal. zab, s mintegy 60 véka csős törökbúzával, minden kárpótlás nélkül.
Vajha az ily önkényes eljárás utolsó lett légyen eklézsiáink történetében s az egyházi felsőbbség által hozott törvények ne csak tiszteletben lennének, de tiszteletben is tartatnának.


A belső emberek jövedelme jelenleg áll:
A papi jövedelem: 170 kalangya búza, 170 kalangya zab, 200 véka csős
törökbúza, 60 szekér fa, keresztelésért egy csirke, esketésért 40 kr, canonica portió 14 hold, 545 négyszögöl, melynek fele használhatatlan, mint terméketlen és legelő rész.
A mesteri jövedelem: 85 kalongya búza, 85 kalongya zab, 140 véka csős törökbúza, tandíj címen 100 frt. o. é., canonica portió 16 hold, 538 négyszögöl, melynek egy része szintén használhatatlan.
És így e kimutatások szerint a papi jövedelem visszaesett 100 évvel ezelőtt
való állapotra, habár a lélekszám jelenben annak kétszerese.
1801-ben a lélekszám az akkor tartott püspöki vizsgálat jegyzőkönyve szerint 360.
1839-ben, az akkor tartott püspöki vizsgálat jegyzőkönyve szerint 550.
Az 1889-ik év végén 755.
Tehát alig kilencven év alatt a szaporodás 335!

Az elmondottakban foglaltatik a ravai unitárius eklézsia története, melyből látható, hogy e kezdetben kicsiny, sok küzdelmet és szenvedést ért egyház, mint a piciny mustármagból hatalmas élőfa - miként fejlődött egy virágzó szép eklézsiává. S különös játéka a sorsnak, hogy az egykor oly hatalmas bordosi eklézsia, ahol Beke Dániel, mint püspök is kilenc hónapot lakott, s melynek védőszárnyai alatt volt a ravai eklézsia, - lassanként miként hanyatlik annyira, nem bírva el a sok viszontagságot és küzdelmet, melynek ki volt téve, hogy jelenben ez áll a ravai eklézsia adminisztrációja alatt.
A ravai nép egyszerű, de értelmes és munkás, egyháza iránt buzgó és szorgalmas templomlátogató. Sajnos, hogy pár évtized óta itt is, mint mindenütt, az "ördög italával" a lejtőre jutásnak és romlásnak út nyittatott. Vajha az okosság visszatéríthetné ez úton indultakat; vajha az ősök szelleme lengené körül az utódokat, s az erős hit mellé erős akarat is járulna; vajha a takarékosság és szorgalom által kamatoztatva az időt, eladósíthatnók a jövőt magunk és egyházunk számára!

<<előző

vissza a menühöz